Az első kötetben szereplő két művet a kiadó azzal a céllal állította párba, hogy az olvasó hitelesebb képet alkothasson a középkori Japán katonai hagyományairól és az ehhez kapcsolódó sajátos filozófiáról.
Az öt elem könyve 1645-ben íródott. Szerzője, Mijamoto Muszasi egy valódi csatákban edződött, híres vívómester volt, aki művében saját tapasztalatain alapuló, gyakorlati útmutatással szolgált mindazoknak, akik a Harcos Útját választották. A szamuráj becsületkódexének írója, Taira Sigeszuke korának híres, konfuciánus szellemiségű tudósa és hadművésze volt. Igyekezett pontos szabályok formájában rögzíteni mindazt, amire egy leendő harcosnak hivatása gyakorlásához és szolgálatának teljesítéséhez szüksége lehet. A nyugati világ a közelmúltban fedezte fel Szun Cét, akinek két és fél ezer éves hadtudományi műve mára filozófiává nemesedett. Egyre gyakrabban idézik a mindennapi életben, de felhasználják az üzleti „hadviselés" kézikönyveként is. Stratégiai gondolkodása, meglátásai, éles logikája és ismeretei az emberi természetről ma is érvényesek.

Yogiraj Boris Sacharow olyan útmutatással és gyakorlati tanáccsal látja el a belső látás, a harmadik szem szervének felébresztésére-revitalizálására vállalkozó tanulót, amit évezredekig titokban tartottak, hogy az avatatlanok ne férhessenek hozzá sem a módszerhez, sem ahhoz a képességhez, ami az intuíció szervét aktívan működteti.
Az aktivizálódott harmadik szem olyan különleges képességeket ad avatott számára: „A látnokok legjobbja rendelkezik azzal a képességgel, hogy átváltson egyik testből a másikba. Mindent tud és mindent lát. Ismeri minden írás értelmét. Mindenek egységének tanát hirdeti. Ismerik rendkívül képességeiről; hosszú életű és létre tudja hozni, fenn tudja tartani és el tudja mulasztani a három világhoz tartozó dolgokat.” Jó állapotban.