Az első kötetben szereplő két művet a kiadó azzal a céllal állította párba, hogy az olvasó hitelesebb képet alkothasson a középkori Japán katonai hagyományairól és az ehhez kapcsolódó sajátos filozófiáról.
Az öt elem könyve 1645-ben íródott. Szerzője, Mijamoto Muszasi egy valódi csatákban edződött, híres vívómester volt, aki művében saját tapasztalatain alapuló, gyakorlati útmutatással szolgált mindazoknak, akik a Harcos Útját választották. A szamuráj becsületkódexének írója, Taira Sigeszuke korának híres, konfuciánus szellemiségű tudósa és hadművésze volt. Igyekezett pontos szabályok formájában rögzíteni mindazt, amire egy leendő harcosnak hivatása gyakorlásához és szolgálatának teljesítéséhez szüksége lehet. A nyugati világ a közelmúltban fedezte fel Szun Cét, akinek két és fél ezer éves hadtudományi műve mára filozófiává nemesedett. Egyre gyakrabban idézik a mindennapi életben, de felhasználják az üzleti „hadviselés" kézikönyveként is. Stratégiai gondolkodása, meglátásai, éles logikája és ismeretei az emberi természetről ma is érvényesek.

„A magyar kelet-népe, eredetét és szülőföldjét Ázsiában csak keleti kútfők segítségével lehet felderíteni. A tudósítások, melyeket a magyar faj különböző törzseiről, a hunokról, kunokról, úzokról, avarokról, chazarokról és besenyőkről a bizánci görög íróknál találunk, s a nagybecsű nemzeti hagyományok, melyeket a magyarok eredetéről és ázsiai lakhelyeiről a magyar krónikások fenntartottak, egészen más színben tűnnek fel, ha azokat az örmény történeti kútfők világánál vizsgáljuk; különben is a magyar régészetkutatók közt általános napjainkban a meggyőződés, miként a magyarok eredetét és szülőföldjét Armenia és Perzsia körül Aria zend népei közt kell keresni, ide utalnak nyelve, vallási és politikai tradíciói a magyarnak.” Hasonmás kiadás, jó állapotban.