Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre? Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás? Ez az évszázad a komplex válsághelyzetekről fog szólni a bolygó lakossága számára: a hitelválságból kinövő gazdasági válságról, amelyet gyorsan fog követni az energiaválság, és hosszú távon az ökológiai rendszer válsága tetézi be a folyamatot. A válságok idején jellemző, hogy hirtelen nagyon sok minden átalakul, a megszokott körülmények alapjaikban változnak meg. Ezen folyamat változásra legkevésbé képes eleme maga az ember. Nehezen mondunk le a kényelemről, a fogyasztási szokásainkról, a környezetpusztító technológiánkról, a 20. századi „vívmányainkról”, holott pontosan tudjuk, hogy változtatni kell, az eddig követett fejlődési modell nem folytatható. A válság lehetőségként való megélésének egyik legfontosabb feltétele a saját szemléletváltásunk elősegítése, új életstratégiák és napi életvezetési gyakorlatok megtanulása és alkalmazása. Néhány egyszerű alapelv mentén azonban sokban igazíthatjuk saját életmódunkat és közvetlen környezetünket a bolygó adottságaihoz és a természet rendjéhez. A városi tanya, az egyén lehetséges válasza a kihívásokra, a szemléletváltásról szól, amely előtérbe helyezi az önellátást, a takarékosságot és a környezetszemléletet. Jó állapotban.