A ​Barabássy család azon erdélyi történelmi családok közé tartozik, amelyeknek az Isteni Gondviselés kegyelméből a gazdagság, tudás, egészség, szaporaság mellett, az idők folyamán az erdélyi társadalmi elithez tartoztak, néha országos méltóságokként, máskor a helyi közösségek, a székely székek tisztségviselőiként.
A nemesi család gazdasági és társadalmi stabilitásának meghatározó garanciája volt a házasság. Így volt ez a Barabássy família esetében is, a család férjhez ment lánytagjai hozzájárultak a kapcsolati háló, rokonságon, vér-rokonságon keresztüli szövéséhez. Így aztán az évszázadok folyamán a házasságok révén rokonná vált szinte az egész erdélyi nemesség. A 15-17. században fiú ágon beházasodtak a Haraglábi, Szentpáli, Thomory, somkereki Erdélyi, losonci Bánffy, és más családokba, leány ágon a keredi Bethlen, az iktári Bethlen, a Daczó, a Macskássy, a Gyulai, a bándi Egerházy stb. családokba.
A Székelyföldön a székely önkormányzatiság fennállásáig, nagy jelentőségű volt a sajátos székely jogi státusban, az ún. „fiúleány” jogcím. Az elsőszülött leány, „fiúleány” jogcímbe kerülve örökölte a vagyont, a lófőséggel járó tisztséget. Házasság révén egy család több lófőséget és tisztséget is birtokolhatott, ezek voltak a székely primor családok. A Barabássy család történetét is több ilyen „fiúleányos” házasság kíséri: a kissárosi Sárosi, csehétfalvi Csehétfalvi, kövendi Nagy, szabédi Székely családok leányaival és lófőségeik, birtokaik hozományaival.
A Barabássy család történetének megírásához a könyvtárak, levéltárak anyagain kívül még különböző családtörténeti, történeti és művészettörténeti munkák, tanulmányok információit használta fel a szerző. De mégis a Magyar Országos Levéltár eredeti középkori okiratai mellett a legizgalmasabb a Barabássy Leveles Láda előkerülése és dokumentumainak megismerése volt. Újszerű állapotban.