Utazások a vörös postakocsin I-II. (A vörös postakocsi; Őszi utazások a vörös postakocsin; Nagy kópé; Velszi herceg; Rezeda Kázmér szép élete; Kékszalag hőse)

A Vörös postakocsi a múlt század Pestjének merkantil, busongó mámorba hajló világát igézi, középpontjában Rezeda Kázmérral, a csalódott hírlapíróval, akinek szíve újra lángra lobban Horváth Klára, a szép színésznő iránt. Reménytelensége öngyilkossági kísérletbe is hajszolja, és bár szerelmese felépülését segítve mellette áll, a mű végén Klára búcsút vesz tőle és visszatér a színészi pályára. Már ebben a regényben is felbukkan Alvinczi Eduárd, igazi főfigurává azonban az Őszi utazások a vörös postakocsinban nő. Ez a különös, extremitásaiban, indulataiban szélsőséges magyar nábob a bécsi udvar és a pesti lóversenypályák között ingázik. Mivel az uralkodóval összekülönbözik, nagy és rejtélyes útra indul. Medvefalvi kastélyába megy egy különös kompánia kíséretében, s ezek között találkozunk ismét Rezeda Kázmérral. Ezúttal egy bájosan kancsal parasztlány a szerelme. A máramarosi hegyek között különös, babonás dolgok történnek: Alvinczi rejtélyes vendégéről kiderül, hogy nem más, mint a túlvilágról visszatért Rudolf királyfi. Az elégikus alaphang mindvégig sejteti Rezeda Kázmér szerelmének végkimenetelét, az újabb csalódást, a szerelmesek elválását. A vörös postakocsinak olyan hatalmas sikere volt, hogy az olvasók követelésére az író 1917-ben megalkotta a folytatást Őszi utazások a vörös postakocsin címmel, és ezután négy-öt évenként újra és újra életre keltette a vörösre festett batár tulajdonosát, Alvinczi Eduárdot, az ősmagyar eredetére büszke, keleti kényúrként élő, kártyacsatákon és lóversenyen meggazdagodott léha nagyurat és hűséges-hűtelen hírlapíró kísérőjét, a mindenre figyelmező Rezeda Kázmért, az író alteregóját, aki Szilveszter titoknok, a Madame, elesett lányok és titokzatos egzisztenciák árnykíséretében leszállt a "pesti vásárba".
Az elmúlás regényciklusa ez. Az illúziók, az ábrándok pusztulását foglalta ezekbe a könyvekbe Krúdy; ezért van az, hogy Alvinczi mind életidegenebbé, mind taszítóbbá válik, Rezeda pedig a kijózanodás állomásain át végül a teljes reményvesztettségbe zuhan. Krúdy Gyula egy feljegyzése tanúsítja, hogy az író azt szerette volna, ha ez a regényciklus egybefoglalva is megjelenik. De nem talált rá kiadót. Most teljesül ez a kívánsága: a két „vörös postakocsi”"-regény mellett a tematikában és szemléletben szorosan ide tartozó Nagy kópé, a Velszi herceg, a Rezeda Kázmér szép élete és a Kékszalag hőse két kötetben kerül az olvasó kezébe.
Jó állapotban.