1914 decemberében Limanowa és Lapanov között zajlott le az első világháború egyik csatája, ahol az osztrák–magyar csapatok felszámolták a Krakkó felé irányuló orosz betörést. „A győzelemes Limanowa—Lapanów-i csatában részt vett és a Limanowa—Neu Sandez terébe előnyomuló magyar csapatok és a magyar vezetés döntő szereplését kívánjuk jelen könyvben minden rendelkezésre álló okmány, szemtanúk naplói vagy előadásai, valamint a csatatérnek a szerző által jelen évben (1937) történt bejárása alapján részletesen ismertetni.” A magyar csapatok működése több egymástól élesen elhatárolható részre tagozódik. Az első időszakot, 1914 november 26-ától december 1-éig, a lengyel légióval megerősített magyar lovasságnak Tymbark környékén vívott halogató harca jelenti, amely biztosította az errefelé irányított osztrák-magyar és német haderők zavartalan felvonulását és támadásra való fejlődését. A második időszakban, december 2-ától 5-éig a magyar lovasság és a lengyel légió keleti irányban, a Dunajec völgye felé tört előre, hogy a Tymbark felől északi irányban támadásra indult haderőink jobboldalától az ellenséget távol tartsa. A harmadik időszakban, december 6-án és 7-én a magyar lovasság és a lengyel légió általában Limanowa és a Dunajec völgye között vívott harcban védte meg a Lapanów vidékén nehéz harcban álló haderőink oldalát és hátát a Dunajec völgyéből előretörő orosz túlerő ellen. Végül a negyedik időszakban, december 8-ától 11-éig, megérkezik a honvédgyalogság. A védelem megszilárdul. Hadfy altábornagy gyaloghadosztályparancsnok vezetése alatt honvédgyalogság és lovasság Limanowa-nál öntevékeny ellentámadásokban gazdag védelmi harcokban végleg megtöri az orosz támadó erejét. Végül a visszavonuló oroszt a Molnár honvéddandár a legnagyobb terepnehézségek között hátba támadja. A Limanowa-i csatatéren magyar vezetés és magyar hősiesség győzedelmeskedik. A hadászati teljes győzelmet a Szurmay magyar hadtest aratja, amely a Duklai horpadás felől nyomul elő és az oroszok hátába gyakorolt nyomással azokat észak felé szorítja el. Történelmi jelentőségű, hogy a fent leírt időszakokban a magyar és a lengyel vállvetve küzd. Annyi évszázad dicsőségesen küzdelmes multja után a közös véráldozat újra megpecsételi a testvéries fegyverbarátságot. 23 fekete-fehér képpel és 12 térképvázlattal illusztrált, melyek közül 7 kihajtható. Jó állapotban.