Könyvében Tolsztoj a fő európai nyelveken megjelent minden jelentős esztétikai tárgyú műről hosszabb-rövidebb ismertetést közölt. Bármilyen különös is ez a kijelentés – írja Tolsztoj – , az összeírt könyvhegyek ellenére a művészet pontos meghatározása mind a mai napig nem született meg. Ennek az az oka, hogy a művészet fogalmát a szép fogalmára alapozták. Tolsztoj javaslata szerint a művészetet nem az élvezet, a szórakozás eszközének, hanem az élet szükséges feltételének kell tekintenünk. S a művészi alkotások tartalmi oldalára és közérthetőségére helyezve a hangsúlyt, válogatás nélkül elutasította a szimbolistákat, a dekadenseket s minden olyan műalkotást, amely megítélése szerint csak a vallási tudatukat elvesztett osztályok élvezetét szolgálja. A művészet jövőjéről utópisztikus optimizmussal írja: A művészetnek ma az a rendeltetése, hogy a most uralkodó erőszak helyén megteremtse az Isten, vagyis a szeretet uralmát. Régi szegedi első kiadás, átkötött, a könyvet Dr. Wlassics Gyula miniszter úrnak ajánlotta a fordító, Hegedűs Pál főreáliskolai tanár, aki dedikálta is a könyvet.