Páter Kelemen Didák minorita szerzetes, a Tisza-vidék apostola. Nehéz korba született és nehéz körülmények között kezdte meg működését, amikor Magyarországon még több helyen hevesen üldözték a katolikusokat. A térítő szándékkal érkező Didák atyát gyakran úgy fogadták, mint betolakodó ellenséget, „pápista kutyának” nevezték, de erre is csak szelíden mosolygott. Koldult, hogy másoknak adhasson, miközben maga szükséget szenvedett. A tiszai részeken vívta küzdelmes harcát a hitetlenség, az erkölcsi züllés, a szegénység és a nyomor romboló hatásai ellen. Templomért és iskoláért küzdött. Fegyverei az Istenbe vetett törhetetlen hit, a felebaráti szeretet és tudományos képzettsége voltak. Bár korának ismert és keresett prédikátora volt, élete és áldásos tevékenysége elsősorban nem a szavak és érvek, hanem a tettek és a szeretet útja volt. Levelei is ezt bizonyítják. Az egyszerű nép, a főurak, sőt idővel még a protestánsok is megkedvelték. Örömmel hallgatták, mert úgy érezték az Úrral találkoznak általa. Boldoggá avatása folyamatban van. P. Rákos Raymund apostoli gyóntató Vatikánban keltezett dedikációjával, jó állapotban.  

A könyv több mint 800 hajtásos növényfaj és számos magasabb rendszertani egység részletes leírását tartalmazza. Jó állapotban.

„Most ​már, az ezredforduló küszöbén, bizonyíthatóan új virágkorát éli a naturista gyógyászat világszerte, de különösképpen az iparilag fejlett országokban. A természetes gyógymódot választók népes és egyre gyarapodó tábora – talán nem véletlen – éppen abban a világban él zömmel, amely a technikai „csúcsokat" hozza, az általunk, Közép-Kelet-Európában élők által olyannyira irigyelt és óhajtott nyugati világban, és amelynek „civilizációs" árnyoldalait is ők maguk ismerik igazából. Nos, badarság volna kicsinyíteni a modern technika és ipar hasznos oldalait, a vegyi úton előállított termékek fontosságát; nem, erről szó sincs. Így a gyógyászat sem képzelhető el a megtervezett, rendkívül hatásos ipari eredetű anyagok nélkül. Viszont figyelmen kívül helyezni az élő szervezetre és a környezetre gyakorolt káros hozadékait, melléktermékeit, igencsak nagy hiba volna. Követve nagy erdélyi gyógynövénykutatóink szemléletét és felfogását – hadd említsem meg itt századunkból Páter Béla (1860-1938) kolozsvári professzor, Kopp Elemér (1890-1964) és Rácz Gábor (1928-) marosvásárhelyi professzorok nevét – akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a modern hazai farmakognóziai iskola megteremtésében, e munkával igyekszem egy évtizedes űrt áthidalni, hiszen az utóbbi jó néhány esztendőben, Romániában nem látott napvilágot magyar nyelvű, átfogó gyógynövénykönyv. E könyvet ajánlom mindazoknak, akik a növények csodálatos gyógyhatásait szeretnék hasznosítani és a gyűjtés örömét megismerni.” Jó állapotban.