Ez a gyűjtemény is megérezteti majd azt a sokrétűséget, megmutat valamit abból a lélekből, amellyel Sík Sándor mindenhez nyúlt, ami elé került teremtményben és történésben. Nem tudott, nem akart megállni az „ostoba van-nál”, hanem figyelte a mélyebbről jövő hangokat, kereste az összefüggéseket, hogy lásson és szólni tudjon, mert ő egész élete művével azt a hivatást akarta szolgálni, amelyre fiatalon elkötelezte magát: tanítani akart.
Sík Sándor költői arcának nemcsak olyan üzenete van, mint az élettelenül falon függő történelmi képeknek, hanem „kilépve a rozsdás keretből” áldása is, szava is van a késő unokákhoz, akik tudnak figyelni a szívből fakadó szóra, „a nagyapai Istenhez kiáltás”-ra. Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, Budapest, 1889. január 20-án Budapesten született. Vácon, majd Budapesten a kegyesrendi gimnázium tanára. 1921–22-ig a Magyar Cserkészszövetség elnöke. 1924–25-ig rendje olaszországi tanulmányútra küldi, majd 1930-ban a szegedi egyetemen az újabb magyar irodalom tanára. A Szent István Akadémia, a Kisfaludy Társaság tagja, megkapta a Kossuth díjat, a XX. század egyik legjelentősebb jelentős magyar lírikusa. Kutatta a barokk és legújabb irodalmat, esztétikát és verstant. Budapesten, 1963. szeptember 28-án halt meg, a Kerepesi Temető piarista sírboltjában nyugszik. Átkötött, belső címlap javított, jó állapotban.