Két mintaszerűen cinikus főszereplő (Merteuil márkiné és Valmont vikomt) cinkos szövetségben együtt, majd egymás ellenében rátelepszik környezete érzelmi életére, és úgy uralja, hogy lehetőleg néhányan dögöljenek bele, de legalábbis menjenek tönkre, vagy erkölcsileg semmisüljenek meg . A legrafináltabb pszichológiai játékokhoz folyamodnak, hogy szerelmet ébresszenek: hízelegnek, kedveskednek, bevetik a sajnálatot, a gyengédséget, határtalan szerelmet mímelnek, teljes odaadást hazudnak, nemes lemondásokat rendeznek meg vagy vallásos érzelmeket színlelnek. Amikor azután elérik, amit akartak, hatalmukat aljas célokra használják fel. A mű a francia forradalom előtti uralkodó osztály belső életét ábrázolja, az arisztokrataellenesség élével. A könyvet évszázadokig kísérte is az arisztokrácia bosszúja, megjelenését és árusítását szinte mindig bírósági hercehurca követte. Akkor közbotrányt keltett, ma klasszikusként tartják számon, tekintve, hogy az emberi erkölcs ma is érvényes kérdéseit feszegeti. A cinizmus... nos az pedig minden korban kelendő portéka. Jó állapotban.