Európa modellválasztási kényszer elé került, miközben állandó defenzívában próbálja megtartani nemzetközi pozícióit, és úrrá lenni belső gazdasági és társadalmi problémáin. Az egyik előremenekülési stratégia erre az integráció szélesítése, egy másik az integráció mélyítése (kétsebességes Európa), de egyre gyakoribbak a globalizáció ellenes protekcionista törekvések is. De könnyen beigazolódhat, hogy egyik út sem vezet a sikerhez. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon az integráció (amelynek népszerűsége történelmi mélypontra jutott) meddig jelenthet megoldást, vagy legalább segítséget a kontinensnek, és mik azok a problémák, amire ez sem szolgálhat megoldással. A könyv az európai kontinens jövőjéről és a nyaktörő globális versenyben való kilátásairól szól. A verseny itt nem csak gazdasági versenyt jelent: az európai „kultúrkör” történelmi esélyeiről, a rá leselkedő veszélyekről, és a kitörési lehetőségeiről ugyanúgy szó esik. Jó állapotban.      

A Tisza mentén benépesedett Szolnok évszázadok óta szárazföldi utak csomópontja, egyben jelentős tiszai átkelőhely – kereskedelmi tranzitállomás. A legendás Szolnoki Járműjavítónak a története is egybeesik a hazai vasútépítés históriájával. A hazai vasútépítés 1846 őszén  kezdődött az első, Pest és Vác, majd a második, Pest és Szolnok között lerakott vasútvonal által – utóbbit 1847. szeptember 1-én avatták fel ünnepélyesen. Ennek megnyitását közvetlenül követő időszakban a vasúti járművek karbantartása nem igényelt nagy javítóbázist, ezért Szolnokon csak egy, a fűtőházzal egyesített kis fiókműhelyt építettek fel az Indóház szomszédságában. Ez volt a legelső szolnoki vasúti járműjavító. Évek múltán azonban, amikor megnyílt a Szolnok–Debrecen (1857) és a Szolnok–Arad (1858) vasútvonal, szükségessé vált egy minden tekintetben méretesebb és felszereltebb javítóbázis létrehozása az immáron vasúti gócpont szerepét is betöltő Szolnokon. 1856-ban tehát a Tiszavidéki Vaspálya Társaság megkezdte a jelenlegi, a kezdeti bázis létrejöttét követően máig folyamatosan bővülő Szolnoki Járműjavító megépítését. Jó állapotban.

Az I. világháború elkeseredett lövészárokcsatáiban edződött német katonák 1916. szeptember közepén érdekes zajra figyeltek fel a francia Flers-Courcelette település mellett húzódó állásaikban. A szokásos tüzérségi támadást követően nem rohamozó gyalogság, hanem csikorgó lánctalpak zaja és motorzúgás közepette a láthatáron közel 50 bukdácsoló, páncélozott monstrum tűnt fel.  Vajon hogyan lett a bukdácsoló „fémdobozból" egy gázturbinával meghajlott, közel 70 km/h-val száguldó és közben éjszaka is pontos lövéseket leadni képes harcjármű? Hogyan változott a használatuk? Mit láthatott, érezhetett egy harckocsizó a világtörténelem eddigi legnagyobb páncélosütközetében? Megannyi érdekes kérdés, melyekre könyvünkből választ kap az érdeklődő olvasó.
A harcjárműnek világában történő eligazodást részletgazdag számítógépes illusztrációk, színes ábrák és a haditechnikával még csak most ismerkedők számára is könnyen érthető nyelvezet segíti. Szép állapotban.