A bíborvörös dolgozószoba

A detektívregények atyjaként emlegetett Conan Doyle világhírű regényét tartalmazza a kötet. Azt a nevezetes regényt, amelyben először lép színre Sherlock Holmes, a fogalommá vált, s azóta oly sokszor utánzott, csalhatatlan szimatú és logikájú zseniális mesterdetektív, kinek kalandjait mind a mai napig százmilliók olvassák. Ebben a történetben megtudjuk, hogyan találkozott Watson és Holmes. Dr. Watson hazatér a második afgán háborúból, amelyben mint katonaorvos tevékenykedett. Az egyik ütközetben egy golyó fúródott a vállcsontjába, és szinte a véletlennek köszönheti megmenekülését. Ezután kénytelen hazatérni Angliába, ahol szűkössé váló anyagi körülményei nem igazán engedik meg a szállodai életmódot, és így olcsóbb szállás után szeretne nézni. Szerencséjére véletlenül összefut réig ismerősével, Stamforddal, és ő ismer valakit, aki lakótársat keres magának. Hát, ez a jövendőbeli lakótárs elég fura egy szerzet, ezt már rögtön az első lapokon bebizonyítja, s miután megtörténik az összeköltözés, a dolog csak tovább fokozódik. Watson az első hetekben nem tudja, hogy Sherlock mivel foglalkozik, és ellenszenves neki a tudálékossága. Sherlock a kémia, anatómia és a botanika segítségével olyan információkat is kikövetkeztet, amit mások nem vesznek észre. Nem csak felderíti a nyomokat és kikövetkezteti belőle az eseményeket, hanem aktívan befolyásolja a nyomozást, manipulálja a történéseket. Ám miután Watson bekapcsolódik a nyomozásba Holmes oldalán, egyre jobban csodálni kezdi a módszereit. Sherlock ugyanis a jó lakótársi viszony reményében meghívja Dr. Watsont, hogy vegyen részt az egyik gyilkossági ügy felgöngyölítésében. A holttestre egy bíborvörös szobában találtak rá: gyilkos fegyver sehol, nincs külső sérülés, és a falra a titokzatos 'rache' szót vésték fel... Holmes, mint „tanácsadó detektív” dolgozik, besegít a hivatalos szerveknek, ezért az újságokban nem említik meg a nevét - ezért (is) kezd Watson naplóírásba, hogy megörökítse ennek a tehetségnek a munkáját. Jó állapotban.