Böngésző
Fantasztikus irodalom Utópia, disztópia, társadalmi utópia
VISSZA A CSOPORTHOZGogoldiszkó
Szerző: Paavo MatsinKiadó: Gondolat
Kiadás éve: 1018
Kiadás helye: Bp.
Oldalszám: 164
Fordító: Lengyel Tóth Krisztina
A Gogoldiszkó képzeletbeli, mégis kísértetiesen valóságosnak tűnő jövőképében bármi megtörténhet, egyszerre disztópia, groteszk allegória és annak paródiája.
A regény napjainkban játszódik, de egy alternatív valóságban, ahol a cári Oroszország nemrég győzelmet aratott a NATO fölött, visszafoglalta a balti államokat, az észtek többségét pedig deportálta egy rejtélyes metróállomásra, ahonnan nincs visszatérés. Az új hatalom hadizsákmány-villamossínt telepít a dimbes-dombos hajdani észt kisvárosba, Viljandiba, ahol a villamosközlekedéssel párhuzamosan megindul a birodalmi népvándorlás is.
Viljandinban van egy Antikvárium nevű antikvárium, egy Regény nevű irodalmi lokál, egy régi bakelitlemezekkel és „bitlisz” relikviákkal telezsúfolt albérleti szoba, egy zsidó temető és egy villamos. De a helyszínek egyszerűnek látszó felsorolása erős pontosításra szorul. Mert például az antikváriumban vannak ugyan könyvek, de se olvasni, se eladni őket nem nagyon tanácsos. És valóban létezik egy Viljandi nevű város a mai Észtország területén (a szerző lakhelyéről van különben szó), de a regény jelenében ilyen ország ismét nem létezik. A szovjet idők, majd az önálló Észt Köztársaság megszűnése után vagyunk, s megint a cári hatalom tartja megszállás alatt az országot.
Első látásra úgy tűnik, hogy disztópiát olvasunk, csak egy másik, alternatív valóságban játszódik. Talán egy olyan korszak valóságában, amelynek bekövetkeztétől tartanak Viljandiban.
Jó állapotban.



