Böngésző
Történelem Határon túli magyarság története, szomszéd népek, revizionista kiadványok
VISSZA A CSOPORTHOZ |
|
 |
Holttá nyilvánítva (Délvidéki magyar fátum 1944-45 / I. Bácska)
Szerző: Mészáros SándorKiadó: Hatodik Síp Alapítvány
Kiadás éve: 1995
Kiadás helye: Bp.
Oldalszám: 222
Szerkesztő: Csorba Béla, Dávid Ervin
Mindazokról a rémtettekről, amelyeket a délvidéki magyarság ellen 1944 őszén és telén, valamint 1945 elején elkövettek, Jugoszláviában negyvenöt éven át csak hallgatni lehetett. A csendet egy-két mondat erejéig olykor megtörte a hajdani politikai nagyságok kozmetikázott emlékirata, s a hatvanas évek végén, épp csak egy sóhajtásnyira egy lélektanira stilizált regény is. Azután semmi. A véres titokról beszélni sem volt ajánlatos, s aki mégis megtette, nemegyszer meghurcoltatások áldozatává vált. A háború utáni nemzedékek úgy nőttek fel, hogy szinte semmit sem tudtak a magyarság elleni esztelen terrorról, vagy ha hallottak is valamit, sejtelmük sem volt annak méreteiről, okáról és tényleges céljairól.
Kezdetben még a jóhiszemű kutatók is inkább csak reménykedtek abban, hogy írásos dokumentumok mégiscsak maradhattak valahol, de erről korántsem voltak meggyőződve.
Mészáros Sándor újvidéki történésznek nagy érdeme, hogy a magyarellenes megtorlásokra vonatkozó dokumentumok, elsősorban a halotti anyakönyvek és a holttá nyilvánítási végzések adatai ebben a könyvben az olvasó és a tudományos szakma képviselőinek asztalára kerülhetnek.
A feltárt anyag egyértelműen bizonyítja, hogy a megtorlások idején elpusztított magyarok messze túlnyomó többsége ártatlan volt.
Az egyoldalúságok elkerülése végett a szerző gyakran nyúl vissza a magyar honvédség bácskai bevonulásakor valamint az 1942-ben elkövetett atrocitásokhoz, mivel a dolgok összefüggnek, annak ellenére, hogy 1944 véres ősze minden volt, csak nem spontán népharag. Ezért talán nem egészen szerencsés bosszúról beszélni a magyarellenes terror kapcsán, noha kétségtelenül ilyen jellege is volt. A bosszút indulatok és erkölcsi hagyományok irányítják. Ehhez képest a '44-es magyarirtás túlságosan átgondolt, túlságosan tudatos. Hogy a magyarságot mégsem irtották és telepítették ki, „csupán” megtizedelték, annak valószínű külpolitikai okait máig nem ismerjük, s e könyv is csak feltételezésekbe bocsátkozhat. Éppen úgy, mint sok minden másban, például az áldozatok pontos számának kérdésében. Jó állapotban.
