Böngésző
Fantasztikus irodalom Fantasztikus (Borges, Buzatti, Calvino, Cortázar, Murakami, Saramango, stb.)
VISSZA A CSOPORTHOZKutyaszív
Szerző: Mihail BulgakovKiadó: Európa
Kiadás éve: 1988
Kiadás helye: Bp.
Oldalszám: 250
Fordító: B. Fazekas László, Hetényi Zsuzsa, Karig Sára
Sorozat: Európa Zsebkönyvek 325.
3 kisregény.
Mihail Bulgakov 1923-25 között írta meg három kisregényét, az Ördögösdit, a Végzetes tojásokat és a Kutyaszívet. Az első két mű még megjelenhetett Szovjet-Oroszországban, a Kutyaszívet viszont betiltotta a cenzúra, sőt 1926-ban, az író lakásán tartott házkutatás során elkobozták két legépelt példányát. Mindhárom kisregény története a realitás és a fantasztikum határán bomlik ki. Az Ördögösdi szovjet kishivatalnoka amiatt kénytelen átlépni az ördögi cselszövések fantasztikus világába, mert eltűnt a létét igazoló papír. A Végzetes tojások hőse, Perszikov professzor, aki véletlenül feltalálta az életfolyamatokat rendkívüli mértékben felgyorsító „vörös sugarat”, arra már nem képes, hogy megakadályozza „gyakorlati alkalmazását”, minek következtében megtörténik a katasztrófa. A vörös sugárral megvilágított, összecserélt tojásokból szörnyek bújnak elő, s elárasztják az országot. A végső tragédiát a természet akadályozza meg, a korai fagyok elpusztítják az óriásira nőtt, agresszív csúszómászókat. A Kutyaszív Preobrazsenszkij professzora az 1920-as évek Moszkvájában szervátültetésekkel egy kóbor kutyát operál át emberré. A tökéletes ember helyett azonban a kutyából egy erőszakos és élősködő lumpenproletár lesz, aki ugyanakkor félelmetes gyorsasággal tud alkalmazkodni a kor ideológiájához és jelszavaihoz. Magának követel mindent, még a professzort is ki akarja túrni a lakásából. Végül a felfuvalkodott, barbár „új embert” visszaoperálják kedves, hűséges kutyává.
Bulgakov a forradalmat is erőszakos "szervátültetésnek" tartotta, amellyel Oroszország kétszáz éves elmaradását óhajtotta volna mesterségesen behozni - aminek csak tragikus következményei lehettek. Jóslatát a Kutyaszívben fogalmazta meg. Ezt a könyvet keresték, amikor házkutatást tartottak az írónál. A kézirat negyedszázaddal írója halála után titokban Párizsba vándorolt, és ott jelent meg először. Az orosz olvasó, akit közelről érintett, csak 1987-ben olvashatta el. Azóta pedig örök érvényű klasszikus: bármikor elővehető, hogy jót nevetve elborzadjunk rajta.
"Ha valaki beszél, az még nem jelenti azt, hogy ez a valaki ember."
Jó állapotban.


