Mocskos háború (Egy magyar önkéntes a jugoszláviai háborúban)

„…Ebben a könyvben azokról esik majd szó, akik tudomásom szerint az egyetlen, külföldiekből álló, legális és reguláris katonai egységet alkották, akik, ha nem voltak is túlsúlyban soha, meghatározó és tömör csapatot jelentettek. ” Rózsa Flores Eduardo katonai-történelmi beszámolója a Horvátországi Függetlenségi Háborúról. Az un. Nemzetközi Brigád története Rózsa-Flores Eduardo (Santa Cruz, Bolívia, 1960. március 31. - Santa Cruz, Bolívia, 2009. április 16.) bolíviai-magyar katona, kalandor, színész, író, költő és publicista. Magyarországon és külföldön Eduardo Rózsa Flores néven is ismert volt, míg fiatalkorában a Rózsa György Eduárdó nevet használta. Értelmiségi családban született: apja Rózsa György, zsidó származású magyar festőművész és egyetemi tanár, anyja, Nelly Flores Arias katolikus, katalán származású, spanyol anyanyelvű tanárnő. A család 1972-ben Chilébe költözött, ahonnan Pinochet hatalomátvétele után Svédországba települtek át, politikai menekültként. 1975-ben a család úgy döntött, hogy Magyarországra költöznek. Rózsa-Flores 1984-től különböző külföldi hírügynökségek tudósítójaként dolgozott, 1988-tól a La Vanguardia spanyol napilapnak írt, amelynek különleges tudósítójaként 1991 júniusában az akkori Jugoszláviába, Horvátország fővárosába, Zágrábba érkezett. 1991-ben első külföldi önkéntesként Eszéken jelentkezett a Horvát Nemzeti Gárda soraiba. Az Első Nemzetközi Szakasz parancsnokaként megkapta a horvát állampolgárságot, és Franjo Tudjman horvát elnök őrnaggyá léptette elő. 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. Háromszor sebesült meg a fronton. Rózsa-Floresnek 1994-től hét verseskötete jelent meg Magyarországon, és szerepelt filmben is. 2002-ben Fekete Ibolya Chico címmel dokumentum-játékfilmet készített róla, amely elnyerte a 33. Magyar Játékfilmszemle fődíját. A rendező  elmondta, Rózsa-Flores állandó konfliktusban volt a világgal. Szerinte soha nem volt zsoldos, a délszláv háborúban is önkéntesként harcolt. Fekete Ibolya szerint Rózsa-Flores olyan ember volt, akit igazságtevő ambíció mozgatott, "mindig volt benne magasröptű motívum". 2008-ban Bolíviába költözött, azt mondta, hogy „van egy kis dolga külföldön.” 2009 áprilisában jött a BBC híre, miszerint Eduardo Rózsa-Flores (Edu) elhunyt a bolíviai kommunista rezsim elleni „összeesküvésben”. A terv szerint az elnök mellett a bolíviai alelnököt és a kancelláriaminisztert is megölték volna - idézi Moralest a BBC. Családja kérésére Santa Cruzban, szülőhelyén temették el. Szülőhelyéért, hazájáért harcolt, egyszersmind az Evo Morales vezette (és Raul Castro kubai elnök, valamint Hugo Chavez venezuelai elnök által támogatott) rasszista-neokommunista rezsim ellen. Állítólag valójában nincs semmi bizonyíték Rózsa-Floresék ellen. Eduardo hősi halált halt, a szülőföldjéért. Minden egyéb más híresztelés és „jól értesült információ” ferdítés, a tények meghamisítása. Remek, újszerű állapotban.