Moha bácsi meséi

A kötet mögött egy olyan megrázó, elfeledett magyar kulturális tragédia húzódik meg, amelyre a hazai könyvgyűjtők a mai napig valóságos szent grálként tekintenek. Ez nem egy tucat-mesekönyv: ez a modern kori magyar meseírás egyik legizgalmasabb, legfájdalmasabb sorsú remekműve. A televízió és a digitális kultúra betörése előtt volt idő, amikor egy egész ország gyerekserege tapadt a Magyar Rádió készülékeire, hogy Moha bácsi, a jóságos kistörpe kalandjait hallgassa. Leszkai András varázslatos történeteiben megelevenedik Törpeház, ahol Mohácska, a hatalmaskodó bátyja, Gyopár, és a tiszta lelkű kisöcs, Ugribugri segítségével tanulja meg az élet igazi, nagy igazságait. Ezek a történetek nélkülözik a modern mesék szájbarágós didaktikáját: helyette mély lélektani intelligenciával, finom humorral és keresztényi humanizmussal mesélnek az önuralomról, a testvéri szeretetről, vagy épp a láthatatlan erkölcsi parancsokról. Leszkai András 50 éves volt, amikor a meséket írni kezdte, és a Magyar Rádió hetente sugározta őket óriási sikerrel. A meséket id. Kőmíves Sándor színművész utánozhatatlan, dörzsölt, mégis meleg orgánumára szabta a szerző. Az 1970-es években azonban a rádió vezetése politikai és ideológiai okokból (a mesék burkolt keresztény erkölcsi tanításai miatt) ritkítani kezdte, majd végleg betiltotta és megszüntette az adást. Amikor a felháborodott szülők levelekkel bombázták a Gyermekrádiót, kiderült a legszörnyűbb igazság: a Magyar Rádió archívumából egyszerűen letörölték és megsemmisítették a teljes hanganyagot. Leszkai András (1907 – 1988) mélyen vallásos, hihetetlenül tiszta lelkű ember volt, aki élete végén teljesen elszegényedve, magányosan élt Budapesten, a Népszínház utca 24. szám alatt. 1988. december elsején halt meg. Tragikus módon senki sem kísérte el az utolsó útjára, és a hivatalok közpénzen, jeltelenül temették el az Új Köztemető kolumbáriumában. Sem életében, sem halálában nem kapott méltó megbecsülést. A teljes Leszkai-hagyaték (több mint kétszáz mese és egyéb kéziratok) a mai napig lepecsételt ládákban áll, és porladozik az Országos Széchenyi Könyvtár pincéjében. A megjelent 1994-es két kötet azért is képvisel hatalmas értéket, mert ezek mentették meg a szövegeket a teljes enyészettől. A két külön-külön megjelent, sorszám nélküli kötet közül ez a második. Jó állapotban.