„Vegyék tudomásul: Szomália az enyém!” – Magyar gyarmat Szomáliában, avagy nyomozás Suleyman ibn Inger Abdullah históriája ügyében

A magyar „gyarmatbirodalom” titkos története. Egy szelet elfeledett magyar történelem, amely messzebb vezet a pesti szalonoknál – egészen a szomáliai sivatagig.” Ez a levéltári forrásokon alapuló, tudományos igényű, kiadatlan monográfia (szakdolgozat) a magyar történelem egyik legbizarrabb fejezetét dolgozza fel: egy pozsonyi katonatiszt, Inger Sándor hihetetlen kalandját, aki az 1890-es években muszlim hitre térve „szomáli uralkodóvá” nyilvánította magát. Bányai Ildikó alapos kutatómunkával jár utána a kérdésnek: vajon egy zseniális szélhámos ámításáról, vagy egy elfeledett magyar gyarmatosítási kísérletről volt-e szó, amelybe még a korabeli magyar kormány is majdnem belebukott? Suleyman ibn Inger Abdullah eredetileg Inger Sándor pozsonyi születésű katonatiszt volt. 1895 körül bukkant fel, azt állítva, hogy áttért az iszlám hitre, és egy szomáli törzs uralkodója lett. Itt merült fel a "magyar gyarmat" ötlete. Inger (vagy Szulejmán) 1904-ben még könyvet is megjelentetett Magyarország gyarmata Szomáliföldön címmel, amelyet a Debreceni Egyetem elektronikus archívumában is őriznek. Ebben azt ecsetelte, hogy Szomália egy része magyar védnökség alá kerülhetne. Inger ugyanis Bánffy Dezső miniszterelnökkel is tárgyalt, sőt, fegyvereket és telepeseket próbált toborozni "magyar Szomáliába" Inger Sándor kísérlete a szomáliai magyar gyarmat létrehozására aztán a politikai támogatás hiánya, a toborzás kudarca és az önjelölt szultán hitelvesztése miatt tragikomikus bukással végződött. A terv, melyet a hivatalos szervek komolytalannak minősítettek, végül elszigeteltségbe és a projekt teljes összeomlásába torkollott.     (Kis kitérő egy szakdolgozat eladásának etikusságáról. A szakdolgozat a szerző (Bányai Ildikó) szellemi tulajdona. A fizkai példány hagyatékból került az antikváriumhoz. A vevőnek tisztában kell lennie azzal: a vételárral a papírt és a kutatási eredmény birtoklását veszi meg, de nem kap jogot a mű tömeges másolására vagy saját név alatt történő megjelentetésére. Az eladás azért sem etikátlan, mert egy antikvárius ilyenkor „menti” az információt. Ha ez a példány elveszne, egy darab magyar történelem tűnne el. A művet az antikvárium szándéka szerint gyűjtői vagy kutatási célra kívánja értékesíteni.) Unikális, nem kereskedelmi forgalomban megjelent könyv, hanem egyedi, gépelt kézirat, (manuscriptum), amelyből csupán néhány példány készült. Kemény kötésű, jó állapotú példány.