A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I-III.

1946-ban védte meg a Sorbonne-on, 1949-ben pedig megjelent Braudel mediterráneum-könyve, hogy azóta egyfolytában újra és újra kiadják, századunk nemzetközi történettudományi csúcsművei közé számítsák, hogy klasszikus, halhatatlan műnek tekintsék. Amikor szerzője először publikálta, már kialakult és klasszikus összefoglalásokkal dicsekedhetett az a történettudományi iskola, amelynek főművei közé számítják ezt a vaskos, háromkötetes monográfiát. A nagyok, Pirennel, Bloch, Lucien Febvre már megalkották főműveiket, ám Braudel nemcsak kitűnő tanítványnak, de önálló arculatú mesternek is bizonyult, újabb és igen jelentős vonásokkal tudta gazdagítani az ún. Annales-iskola társadalomtudományi, a történetírásba a mindennapi élet vizsgálatát is bevonó, a nemzetközi szakirodalomban fordulatot előidéző kezdeményezése- ket. ; Már tárgyválasztása is hatalmas kihívás volt: nem egy ország, nem egy meghatározott régió, állam vagy társadalom történetének megírására vállalkozott, hanem egy olyan komplexuméra, mint a legtágabb értelemben vett mediterráneum, vagyis a Földközi-tenger és a környező világ mint egyetlen - igaz, sokszorosan tagolt - egység a mű tárgya. Ez a világ három szempontból, három síkon érdekli a szerzőt. Mindenekelőtt mint olyan földrajzi nagyegység, amely számos tengert (a Földközi-tenger egyben tengerek komplexuma), magas és alacsonyabb hegységet, sok-sok fél- és egész szigetet, északi és déli, tengeri, mediterrán és kontinentális éghajlati öveket, szegény és gazdag vidéket, erdőségeket, mocsarakat, mesés termékenységű tájakat és hatalmas sivatagokat ölel magába, és amely egység valamiképp meghatározta, hogy milyen élet folyjék keretei között. Nem földrajzi determinizmusról van szó Braudelnél, hanem földrajzi-környezeti adottságok és társadalmak együttéléséről, kölcsönös "anyagcseréjéről". Erről a szinte örök-egyhangú történelemről szól a mű első, módszertanilag legérdekesebb kötete. A második a társadalomtörténeti struktúrákat bontja ki. Azt, hogy milyen volt és milyenné lett annak a Földközi-tengernek a társadalma, amely felől elfordult a történelem, lévén az új, preferált nagyrégió immár az Atlanti-óceáné, épp a tizenhatodik század második felétől. (Ennek a résznek, a második kötetnek érdekes aktualitása is van napjainkban, amikor az Atlanti-óceán jut a Földközi-tenger sorsra a Csendes-óceán jóvoltából.) A harmadik kötet pedig szinte könnyű-derűs játékként arról számol be, amiről más történelemkönyvek is szólnak: hogy mi történt a politikában, hogyan hadakoztak Habsburgok és törökök, franciák és spanyolok stb. Ám ez mégis más, mint a hagyományos előadásokban: mögötte áll ugyanis az első két kötet anyaga, ahhoz képest értelmezhetők, s válnak talán nem is olyan fontossá az olyan világhírű csaták is, mint a lepantói, akár az olyan súlyú egyéniségek is, mint II. Fülöp. ; A hihetetlen méretű levéltári anyagra, óriási szakirodalomra támaszkodó tudós mű - különös módon - olvasmánynak is érdekes, sőt izgalmas. Hatalmas léptéke, távlatossága miatt helyenként szinte filmszerű élményt kelt - az is izgalommal olvashatja, akit eddig nemigen érdekelt a történelem; akit pedig igen, annak szinte „kötelező olvasmány”. 3 kötet, jó állapotban.